Egy átlagos turbómagyartól kaptam. Mindenki értékelje maga amit lát, hadne nekem keljen...

"Vigyázz! Támad a Röfi!"
Röviden ezt hangoztatta a negyedik hatalom. Igen a Média. Világot lehetne vele hódítani. De lehet már hódítanak is.
Tegnap sikeresen beoltottak így már a "védettek" közé tartozom. Hűű de jó nekem. Kisgyermek koromban is beoltottak, és még itt vagyok. Nesztek. A védőoltás jó vagy rossz? All in egy tűszúrás és kiderül...

Ő sem szívbajos:

További kép.

Szóval csak bátran kattints IDE!

Unalmas perceimben fedeztem fel a betyárok oldalát és igazán elgondolkodtam... ennyire butulunk?

Ezen a honlapon mindenki elolvashatja kik is ezek a modern betyárok. Az ő szemükben "a köztársaság törvényei mit sem érnek". Na puff ez szép, innentől tekinteném őket anarchistáknak de ők ezt is tagadják valamilyen szinten: "A Betyárseregnek nincs egyszemélyi vezetője, de természetesen ez nem azt jelenti, hogy itt valamiféle anarchia uralkodna."
Aham, okés. Manapság ilyenek is vannak.

Gondolom már mindenki hallott a két nagy rádió, a Sláger és a Danubius igencsak vesztes helyzetéről.
Sajnálom a két rádiót, de leginkább a Slágert mivel minden reggel hallgattam. Igaz csak félórát de akkor is ... nem lehet mit mondani...szerintem jó kis rádió (volt??).
Érte kritika a régi "nagyokat" már régóta, meg a most nyertes "újakat" is szidják egyesek, de hogy mi a helyes döntés azt persze nem tudom. Ma viszont a nyertes pályázókkal aláírta az ORTT a szerződéseket ... Sláger perel ... Hajrá.

És ha már Rádió akkor íme:
 

Történt ma délután, hogy hazafelé utazva a járatos buszon, ellenőrök szálltak fel. Nem is volt problémám, ugyebár a közelmúltban sűrűsödő ellenőrzések miatt szinte márrutin szerűen vettem elő a bérletet, az igazoló lapot és a diákigazolványt de... :

"...már felettem is áll, tartva a tintafoltos kezét és fülembe cseng a dallam: "Jegyeket, bérleteket!".
Folytatom a beszélgetésem az útitársammal majd pár mondat után feltűnik, hogy az "ellenőrzésem" még mindig folyik. Rápillantok a vörös szalagosra és mit látok???... a diákigazolványomat forgatva erősen szemléli azt. Ekkor kérdő arccal rám néz és a fejem mellé emeli a fényképes diákigazolványt majd cikázni kezd a szeme a két kép közt...
...ezután elégedetten, helyeslő fejjel kezembe nyomta az okiratokat és folytatta a munkáját, ilyen jellegű fennakadások nélkül."

Hozzáteszem semmilyen bajom sincs az ellenőri munkát végzőkkel, csupán a szituáció volt kicsit vicces. Ennyit azért nem öregedhettem 5 év alatt (2004-es a diákigazolvány képe) de úgy tűnik mégis ... öregszik az ember!?
 

Dialogus:

-70 éve...

-1939 szeptember 1.

-70 éve...

-Adolf Hitler náci Németországa

-70 éve...

-és Lengyelország

-70 éve...

-na meg ami utána jött...

-70 éve...

-...az emberiség legnagyobb háborúja és ezzel...

-70 éve...

-...62 millió halott.

- hetven éve...

-Peace?!

-Peace!?

u.i.: ismétlésnek: hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1sodik_vil%C3%A1gh%C3%A1bor%C3%BA

Vannak a világon szép helyek. Vannak. Biztos. Szép... De mitől?
Nekem az jelenti a szépet, hogyha befogadhatom, hogyha az enyém lehet amit nézek. Szőröstül bőröstül. Így talán tudom csodálni. De egy turistákkal teli város szerintem nem lehet ilyen, nevezzük azt Moszkvának, Londonnak, Budapestnek vagy Prágának.

Hradzsin, Kisoldal, Strana Mesto... ember ember hátán. Kinézek a Károly-hídról a Moldvára. Hallani, érezni szeretném a vizet, a szellőt, a lüktetést, Smetanát, a sirályt a szobor tetején, a Kisoldal látképét. De nem lehet, egyszerűen nem: elsodor a tömeg. Bárcsak lelöknének a hídról és akkor én lennék a szent, nem Nepomuki János. Az Aranyművesek utcájában levegőt venni nem lehet. "Olyan jól néz ki ahogy", de ekkor elém fut egy spanyol csoport. Oh, carramba... és már nem tudom mi volt az ami megtetszett. Csivitelő olasz, kövér német, leesett állú kiskínai, anyázó magyar. Csak egy pillanat lenne, hogy eltűnne az összes: a túristák, a teremőrök, a kis eladólány... Ő végül is maradhatna. Pont beleillik a magányomba.

Ebéd egy sörözőben. Délután Szt. Vitus székesegyház. A Kolozsváriak féle Szent György szobor másolat. Már várom az elkerülhetetlent.
De nem! A tér szinte üres! Mi történt? Kitört a tífusz? Kit érdekel, nincs senki. Megállok és felnézek.

Igen. Azt hiszem érzem.

... mondj bármit, a nép éljenez!

Az utóbbi 2 hétben eléggé megjártam a világot ugyanis volt "szerencsém" Erdélyországba kiruccanni. Egy kis hegymászás egy kis székely vendégszeretet... Na de egyszer azonban betévedtünk egy Spar üzletbe, ugye ide is betörtek a multik. Ekkor mintha csak a  TV-felvételeket láttam volna, vagy ahogy olvastam azokról az időkről amikor...

...nem tudom, hogy épp árúfeltöltés volt-e de nem volt sehol egy vásárló(a képen lévő urakkal voltam a boltban), sem dolgozó. Ahol volt is árú a polcokon csakis 3-4 féle.

Talán éppen akkor nyitott pár napja-hete az a bolt? vagy talán egy nagytakarítást fogtunk ki? Viszont első pillantásra Chauchesku neve ugrott be és az akkori helyzet a román boltokban.

Múltidéző kép...

Nos, aki tudja mi az a Pirate bay az most nagyon meglepődhetett a következtetésen alapuló címen.
A történet azzal a 4 svéd fiatalemberrel kezdődött, akik megalkották a fenti ingyenes fájlmegosztó honlapot, amiről teljesen ingyen szinte bármilyen filmet, zenét programot stb-t le lehetett tölteni. A szerzői jogok megkerülése miatt beperelték a 4 tulajdonost, akik áprilisban el is vesztették az ügyet: 30 millió koronára és egy év letöltendő börtönbüntetésre ítélték őket. A 4 bűnös csupán abban látta a problémát, hogy a bíró aki döntött az ügyükben, több svéd jogi szervezet tagja (amik persze veszteséget szenvedtek a Pirate Bay üzemelése miatt), ezért az emberi jogi bírósághoz fordulnak a részlehajlás alapos gyanúja miatt.
Ekkor a Global Gaming Factory svéd szoftverfejlesztő megvette a Pirate Bay-t 60 millió svéd koronáért (1,44 milliárd forintért). Szép összeg... Az egykori tulajdonosok azzal indokolták az eladást, hogy nincs emberük és pénzük fejleszteni a honlapjukat. Szerintem viszont a 4 svéd srác magukra gondoltak és terveztek előre. Ugyanis a 60 millió korona felét készpénzbe fizetik (ami pontosan megegyezik a bírság összegével...) a többit Pirate Bay részvényekben kapják meg tehát még "benne lesznek a bizniszbe".
A Global Gaming Factory azt nyilatkozta, ki fognak dolgozni egy olyan üzleti modellt amivel ki tudjak fizetni azt a sok-sok szerzői jogot. Ezért lehet azt feltételezni, hogy fizetős lesz az Öböl, máskülönben honnan szereznek annyi pénzt???

Szép dolog, hogy legalizálni akarják az egyik internetes "fertőt" de ha meg is csinálják a honlapot használók száma erősen csökkeni fog, hiszen a használatára csábító tényező az ingyenesség valószínűleg meg fog szűnni. A Pirate Bay csak egy volt a sok közül bár a legnagyobb, de sok hasonló fájlmegosztó oldal van még...

Június 15.-től kerül forgalomba az új kétszázforintos érme, melyen a "nép akaratából" a lánchíd lesz látható. Hasonlóan a százforintoshoz, ez az érme is kétféle ötvözetből készül majd. A régi papír kétszázasokat novemberig lehet használni.

Az érdekesség: a jegybank azzal indokolta a "váltást", hogy a kétszázforintos papírpénzek idő-nap előtt tönkremennek mivel használói nem vigyáznak rá. Na de emberek! Nem tudunk vigyázni a "zöldhasúakra"?? A forint.hu adatai alapján megtakarítás lesz az államnak a pénzcsere, egész pontosan 3 év alatt megtérül a váltás ára és onnantól a tartós érmék 1-1,5 milliárd forintos évenkénti megtakarítást jelentenének.

Megtakarítás, jó elgondolás.

 

A mai nap 2009. június 12-e egy mérföldkő lehet a televíziózás történetében. Ugyanis mostantól az Egyesült Államokban valamennyi tévéműsort digitálisan sugároznak. Azon analóg készülékkel rendelkezők akik nem szereznek be jelátalakítót, már csak a "hangyák háborúját" nézhetik. Az USA "TV-nagyhatalom" ergo ami ott van máshol is lesz és erre rápakol még egy lapáttal a globalizáció, egyszóval: hazánkban 2011-re tervezik a teljes digitális átállást. Ritkábban kell nagyobb viharok alatt nélkülöznünk a kedvenc TV-műsorunkat, minőségibb "árut" kapunk kézhez, "digitális tv-újság"... előnyök melyek kényelmünket növelik, ahogy például a távirányító az '50-es évek végétől. Egy kis okosodás végett a televíziózás gyors fejlődésének néhány nagyobb állomását gyűjtöttem ki, dióhéjban.

1926 J. L. Baird kifejleszti az első Tv-készüléket.

1936 Az első tévéhíradó Londonból.

1954 Az NBC elsőnek sugároz színesben adást.

1957 Magyarországon kísérleti adást sugároznak.

1974 Az amerikai otthonok kétharmadában színes televízió működik.

1981 Elindul az MTV (Music Television). Az első klipp találóan a Buggles-től Video Killed the Radio Star című dal volt.

2000 DVD lejátszók elárasztják az üzleteket.

2005 Az LCD- és plazmatévé a legkelendőbb.

Előre kijelentem nem vallásos témájú írás következik! Akinek kell az tudja kinek szól.

Boldog Születésnapot Szentlélek! Valószínűleg mire ezt a apró kedvességnek szánt postot olvasod már kijelentheted TÚLÉLTED azt a napot.. :D. Nem is ragozom tovább a szót mivel mennem kell, hiszen hivatalos vagyok egy kis összejövetelben...

 Atya / El Cid

A szoba falán a néma fehérség vigyorog csak. Kinn zúg a szél, mellettem levert könyvek, a sarokban egy akusztikus gitár, kezemben cigaretta. Furcsa, de valahogy ilyen eklektikussá tette az idő: az egészben hevernek a részletek.

Gondolataim hol a távolba vesztek, hol visszatértek.

Töprengem az ország dolgain, embereken, a saját baromságaimon. Hol nevettem, hol sírtam.

Talán a kedves Olvasónak is feltűnt mennyire össze-vissza van a poszt bevezetése. Nem is olyan rég voltam Kalocsán egy Holocaust-műsoron (legalábbis azt mondták az lesz) a színházban. Diákok adták elő, műv. központos szervezés. Nagyon jól tudom, hogy ez nem épp egy kézzel fogható téma, mivel nem épp egy tréfás dologról beszélünk. A diákok remekül adták elő a verseket, emlékiratokat, de...

...a rendező teljesen összemosott dolgokat. Volt ott fasisztázás, kommunistázás, egyház, sima jobboldal, baloldal, ez itt az én hazám, meg amit akarunk, pont mint a búcsúban. Tulajdonképpen nem értettem meg a "művészi szabadságot", ha ez az volt. Aztán mint kiderült, a kalocsai zsidó áldozatokról szerettek volna műsort csinálni, csak egy-két elhullajtott szemet véltem ebből felfedezni. Totális zavarodottság. Aki eddig nem tudta mi volt az a Holocaust, hát az most sem tudta meg.

Ami szomorúbb, hogy a diákok közt többen "zsidóztak" az előadás alatt, ami enged következteni szellemi magasságukról. Látjuk, nem tanulunk történelmet. Ezt a hibát valamelyest én az általános iskolás történelem tanárok számlájára írom, akik legtöbbször tanár nénik (nem akarok anti-fenimista lenni), akik maguk is írtóznak a vértől és inkább mesét csinálnak a múltból. A történelmet vér és vas írta. Ezt tudomásul kell vennünk. 

Végezetül a rendezőnek: Nem szoktam házat építeni, mert nem tudok...  

Nézőpont kérdése. Az alábbi képre ez igen csak jellemző:

Talán annak tűnhet "famíliám" látva, hogy a mai családalapítók miként élnek meg egy nagyobb ünnepet -legutóbbi esetben egy húsvétot-: Elmennek a nagymama ebédjére esznek egy jót és azzal a tudattal ,hogy hál'istennek ma sem kellet főzni a desszert után kocsiba pattannak és elmennek haza, ha haza...

Mi meg (lehetséges a falusi "életmód" révén) szépen elvégeztük a délelőtti melót és meg locsoltuk a rokonságot -és aki még sorba jutott- majd délben szépen ebédhez gyülekeztünk az arra kiszemelt rokoni házban. Nem követük az urbanizált paraszt rokonok fogd a pénzt és fuss locsolási technikáját...
A déli haragszó után egy kevéssel és a magyaros "áperitív" után megkezdtük lakománkat mely főattrakciója (számomra) a marhalábszár paprikás volt, ami az egyik kedvencem. A pörköltre nem is jöhetett más csakis a jó vörös bor.
Ezután a család egy része nekiállt traccsolni a faluban történtekről (mondanom sem kell hogy melyik Nem melyik korosztálya tette ezt...) míg a többiek elkezdtek egy kellemes kártyaparti-t. Ezalatt ment az egymás piszkálása csúfolása (amit senki se vesz magára...) na és persze a fiatalok kontra öregek párharc, ami alatt csupa okosság hangzik el. Egy idő után már elegünk lett a bormámorban égő nagypapa élettapasztalataiból (amit hozzáteszek nem egyszer hallottunk) és ráküldtük az legkisebb unokájára hadd boldogítsa őt...
A kártyázás után egy kis politikai eszmecsere majd vacsora -elszaladt az idő- a déli maradékból ... hát igen maradék; válság van :). Ezután a kellemes nap után búcsúzás és mindenki hazament.

Lehet régimódi, falusi családi életet élek, De ebben nőttem fel. Az ünnepek alkalmával  az évben pár alkalommal összeülünk, és csak együtt vagyunk. Beszélgetünk a politikáról, a szomszédról, a rokon új autójáról, a fiatalok a továbbtanulásukról, a múltról, előkerülnek a régi fényképek és az emlékek -jók és rosszak egyaránt-, a foci és kocsi téma a férfiaknál, az öregek elmaradhatatlan okításai sem hiányoznak. Bor melletti Römizés, felejthetetlen. Ilyenkor leginkább a nagyobb családról beszélek ami szerintem kezd eltűnni a mai világból és egyre inkább a szűk család kezd megjelenni akik mint a cikk elején is utaltam szinte "átutazók" egy olyan ünnepen ahol azelőtt a nagycsalád összeült...

Nem érzem magam családközpontúnak, nem tartom életcélomnak, hogy mindenáron legyen 3 gyerekem. De fiatal vagyok, ez még változhat. Nem jelentem ki, hogy most a nagycsalád a jó és a kisebb családok rosszabbak. Csak nekem néha egy évben jó így látni a családot egybe, békésen ahol az ember jól érzi magát, mert tudja otthon van a családdal. Ez az az otthon ahová bármikor szívesen térek vissza  1-2 szer az évben akárhova is vigyen a sors/ az élet.

 

Mit lehetne ehhez hozzá tenni. Március 15. "A" nemzeti ünnepünk. Ez az az ünnep ami körül a legkevesebb ellenérzés támad.  A polgári átalakulás ( a szó nem politikai pártok által kisajátított értelmében) mérföldköve. És ahogy elkezdtem: mit kellene ehhez még hozzátenni. Talán annyit, hogy március emléke nálam egyet jelent, a lelkiismereti-, szólás- és vélemény-szabadsággal. Vagyis azzal, hogy nem leszek "büdös zsidó", ha nem értek egyet az antiszemitizmussal, "hazaáruló" ha nem tetszik a Magyar Gárda, "hungarista" és "fasiszta" ha egy pár-ezer négyzetkilométerrel nagyobb ország szimpatikusabb lenne, "kommunista" ha megadom a kellő (és nem több) tiszteletet a "fridzsiderszocializmusnak" és teremtőinek, szabadon megmondhatom a véleményem a nyilvánosság előtt, nem kell félnem melyik pártközeli ember kerül holnap a helyemre. Nekem ma ez jut eszembe az ünnepről.

Márai Sándor:

"Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.

Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felets el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.

Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!

Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.

Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.

S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejs el mindent, figyelj az ünnepre."