Mostanában gyakran hallottam azt, hogy New York City-t Big Apple-nek nevezik. Amikor először olvastam egy szövegbe fogalmam sem volt, hogy mit akarnak egy almával de később kiderült... a Nagy New York városáról van szó.
Rövid idő kellet ahhoz, hogy rászánjam magam a keresésre és találtam is "egy magyarázatot" a kérdésemre.
Szóval Miért nevezik New York City-t Nagy Almának?
Lehet csak én voltam ilyen műveletlen és nem tudtam miért "Alma" a NY de most ezzel is okosodtam ... és remélem most már másoknak sem "homályos" ez a rész.
, avagy "we love Lajos again"?
Új események rázzák fel kicsiny országunk politikáját. Mindenidők egyik legnépszerűtlenebb magyar politikusa megváltói szerepkörben ismét felkerült a nagypolitika palettájára. Hiányoltunk Lajos…
Alig több mint kéthete D. Ibolya bejelentette, hogy Bokros Lajos fogja vezetni az MDF EU-s választási listáját. Aki kicsit is tisztában van az ’90-es évek kezdetének politikájával, az tudja mekkora dolog ez. Nem mélyenszántó politológiai okfejtést szeretnék írni, csupán megdöbbenésemnek adok hangot. Ami még nagyobb fejtörést okoz számomra, a 2. számú listajelölt, Habsburg György. A „szent őrült” és a „szent” királyi sarj…
Félre értés ne essék nem bírálni szeretnék senkit. Azok a hangok amiket az MDF-től hallunk, könnyen lehetnek szimpatikusak. Megoldást kínál, nem politizálást. Üdítő ilyet hallani. Nem az ideológiához való foggal körömmel való ragaszkodás, hanem reálpolitizálás. Vagy éppen irreál. A legkisebb szatellit párt vezetőjeként, D. Ibolyának ezt is látnia kell. De jó úton halad afelé, hogy pártja elmozduljon erről a helyről: vagy darabokra esik és végleg megszűnik, vagy viheti valamire. Ez a jövő zenéje. Itt érdemes felhívni a figyelmet egy érdekes kérdére:
Kedves Olvasó! Tudja ön, hogy ki a FIDESZ vagy az MSZP listavezetője? És az MDF-é? Naugye! Még a másodikat is tudja!
Persze sok víz folyik le még addig a Dunán, és itt a Duna parton is történnek érdekes dolgok.
Néhány kapcsolódó cikk:
(Egyébként az MSZP listavezetője Göncz Kinga, a FIDESZ-é Schmitt Pál lesz.)
Gazdasági világválság van… Ez tény. El kerülhetetlen egy ilyen kicsi országnál. A válság nem olyan, hogy csak úgy meg lehessen állítani Hegyeshalomnál, kérni az útlevelét és mondani h sajna hozzánk nem érvényes a vízuma. Erre rájött annak idején Kádár is, most konstatálja Gy. Ferenc és mi is.
A képlet nem egyszerű. Megoldhatjuk a kérdést pusztán közgazdasági alapra helyezve nadrágszíj-politikával, akár Bokros Lajos mondja, de felvehetünk újabb hiteleket az életszínvonal fenntartására és látszatmunkahelyek teremtésére ahogy a minap O. Viktor az ATV-n (!!!!) mondta, várva a világgazdaság jobbrafordulását. Egyébként kezdek félni: eddig csak Gy.-n lehetett úgy elmenni, hogyha letettük a földre. Mostmár O. is kezdi. A múlt heti beszédében a szabad önálló piac végéről és az államosítás szükségességéről beszélt. Az igazságtartalmát nem ítélhetem meg – de egy jobboldali politikustól ilyet hallani fura. Szeretem, hogy a politikusok ilyen könnyen határoznak rólunk Nekem is eszem bejutott 1-2 apróság. Ez nem a válság miatt, csupán a puszta(i) logika diktálja. Röviden néhány gondolatom.
1. A szétterpeszkedő közigazgatás. Nézzük csak az országgyűlést: 386 fizetett képviselőnk van. Mindenki egyet ért: ez sok. Ezért körzeteket akarnak összevonni, ami ismét politikai vitákat szül. Véleményem szerint a listás szavazatokat kellene csökkenteni. Ennek az országnak nem politikusokra van szüksége: kellenének ÁLLAMFÉRFIAK is. (Itt kérek elnézést a hölgypolitikusoktól.) Fontosnak tartom azt is, hogy a körzeti képviselő a körzetében éljen és ne csak a választások, vagy ünnepek idején lássa a körzetét.
2. Az előzőhöz kapcsolódik a falvak önálló önkormányzatának felszámolása: ez már folyamatban van, bár nem látjuk hova tart. A kistérségi társulások létrehozása egy városhoz, vagy nagyfaluhoz kötődne. Világos hogy ez nem mindenkinek tetszik.
3. A gazdaság. Kínos kérdés. Mo. ásványkincsekben szegény, ez kell belátnunk valamint azt, hogy a hagyományos nagyipar a fejlettebb országok (ide sorolom magunkat is ha szabadJ) megszűnik lassan létezni. Technológiai váltás lenne ésszerű a pl. a mikroelektronika irányába. Ehhez elsősorban az oktatásnak kellene fejlődnie (4. pont). A mezőgazdaság egy érdekesebb kérdés. A lehetőségek kiválóak, de ne vegyünk mindent kézpénznek. A globális felmelegedés miatt felmerül az elsivatagosodás veszélye. Mondjuk állítólag a honfoglalóinknak voltak tevéik… meg a datolya is finom gyümölcs.
4. Az oktatás. Ásványkincsünk nincs, de nyersanyagunk az van! Az évszázadok szerencsés génkeveredésének következményében sok okos emberünk van. De az oktatási rendszer nem áll a helyzete magaslatán. Véleményem szerint az oktatás tipikusan az a témakör, amibe a politika nagyon szeretne befolyást, de igazság szerint semmi köze nem kéne hozzá lennie. Érdemes lenne az oktatást egy ált.- és, középiskolai tanárokból valamint rektorokból álló tanács vezetné. A nyugat a liberális tanítás felé mutat. Én a konzervatív nevelés pártján állok.
5. Egészségügy. Csak egy rövid gondolat: az előző évekhez képest nagymértékben csökkent az általános szűrések mennyisége. És ez most nem az egy- vagy többiztosítós rendszertől, vagy a vizitdíjtól függ. Kevesen tudják, de a világ egyes területein újra tombol a TBC. Az európai országok nagyrészében már nincs szűrés. És mégvalami: a megelőzésre fordított pénz talán megtérülne később. Nem pénzben, emberéletekben. Felkiáltójelet tennék az alkohol, a drog és a cigarettaprobléma mellé.
6.Infratruktúra. Szorosan kapcsolódik ugyan a gazdasághoz, de mivel a politikában olyan nagy szerepe van pl. az autópályáknak. A közutak minősége láthatólag javult a sok felújításnak köszönhetően – reméljük tartós marad. Minden közlekedési ágra jellemfő, hogy Bp. központú. Ezen jó lenne változatni. A vasút haldoklása európai tendencia, ahol nincs gyorsvasút. Mondjuk nálunk ez egy kis problémás lenne: mire felgyorsul, már vége az országnak.
7. Az ország és az EU. Véleményem szerint az EU, és ezen belül Mo. egyik legfontosabb feladata, az egyes országok termelésének szabályozása, a belső konkurencia felszámolása. Vagyis, hogy a franci és a magyar kukorica ne egymás vetélytársa legyen, hanem mindkettőnek biztos piaca legyen. Hát ez volt az ami a KGSTnek nem nagyon sikerült. A másik sarkalatos pont: a morál visszaállítása. Ne legyen az örök vesztes érzésünk, mert akkor azok is maradunk.
Az említett témák, akik heten vannak mint a gonoszok, önmagukban hosszú vitákat szülnek mind a magaspolitikában, mind az átlagemberek között. Nincs mese, ezekről beszélni kell a válság eredményeitől függetlenül.
Még anno 2007-ben a Daily Telegraph kiadott egy cikket amelyben egy kép alapján állítólag eldönthető hogy agyunk melyik féltekét használjuk. Érdekes kérdés, én nagyon kíváncsi voltam rá és el is végeztem a "tesztet" ami csupán annyiból áll, hogy megtekintjük azt a bizonyos képet...
Miután minenki megsasolta a képet döntse el, hogy a hölgy merre is forog, tehát az óramutató járásával egyező vagy ellentétes irányba. A Daily Telegraph cikke szerint, aki a forgó női alakot óramutató járásával egyező irányban látja mozogni, jobboldali agyféltekéjét dolgoztatja jobban. Aki az óra járásával ellentétesen, az pedig a balt. A szöveg szerint legtöbben az óramutató járásával ellentétes irányban látják mozogni a női alakot, vagyis bal agyi féltekéjüket használják jobban.
A bal félteke tulajdonságai: logikus, részletekre figyelő, tényszerű, szavak és nyelv, jelen és jövő, matematika és tudományok, megértés, tudás, ismeretek, valóság alapú, praktikus.
A jobb félteke tulajdonságai: érzelmes, részleteket nélkülöző figyelem, képzelőerő, szimbólumok és képek, filozófia és vallás, hit, fantázia alapú, heves, kreatív.
Hámori József agykutató, a MTA alelnöke szerint, a jellemzők leírása helyes és a cikkben a grafikus teszt látványos ugyan de nem alkalmas arra, hogy eldöntse, melyik agyfélteke domináns. Ráadásul ezek a tulajdonságok nagyban keverednek. Természetesen vannak alapvető jellemzők, hogy a domináns bal agyféltekéjű ember logikusabban gondolkozik, a jobbos pedig kreatívabb. Hámori szerint a biztos megállapításhoz komolyabb vizsgálat szükséges.
Valószínűleg igaza van az MTA alelnökének már csak azért is mert a fenti képet egyszer így egyszer amúgy láttam forogni (meg hát csak agykutató Hámori...) de mindent összevetve szerintem mókás kis "kísérlet" ez.
Az eredeti kísérlet itt.
A mai nap ünnepli 1. születésnapját a kétes állapotban lévő független Koszovó. Ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy egy sorozatba fogok kezdeni, amely bemutatja az EU-val szorosabb kapcsolatot ápoló országok rövid történetét és jelenének legfontosabb problémáit. A posztszovjet térség és a Balkán államainak történelme számos hasznos tanulsággal szolgálhat mindannyiunk számára. A vázlatok elkészültek, az első cikk várhatóan hétvégén fog felkerülni.
Azért boldog születésnapot Koszovó!
Napokban a neten böngészve találtam egy érdekességet.
A történet bárszék-közgazdaságtan (barstool economics) címen fut, és valamiért szegény David R. Kamerschennek, a Georgia Egyetem professzorának tulajdonítják az írást, pedig nem ő volt az elkövetője. Na de Kedves Gyerekek figyeljetek és tanuljatok...
Tételezzük föl, hogy 10 ember minden nap elmegy sörözni és összesen 100
dollárt fizetnek a végén. Ha úgy fizetnének a sörükért ahogy most adót
fizetünk, valahogy így nézne ki:
Az első 4 ember ( a legszegényebbek) nem fizetnének semmit.
Az ötödik 1 dollárt fizetne.
A hatodik 3 dollárt fizetne.
A hetedik 7 dollárt fizetne.
A nyolcadik 12 dollárt fizetne.
A kilencedik 18 dollárt fizetne.
A tizedik (a leggazdagabb) 59 dollárt fizetne.
Ebben maradtak, és a tíz ember minden nap boldogan sörözött egészen addig
amíg a bár tulajdonosa kedvezményt
nem adott nekik. "Mivel Ti régi, jó vásárlók vagytok mától olcsóbban adom
nektek a sört 20 dollárral." Onnantól a sör
a 10 ember számára csak 80 dollárba került. A csapat továbbra is ugyanúgy
szeretett volna fizetni a sörért ahogyan
adót fizettek, ami azt jelenti, az első 4 embert a változás nem érintette -
Ők továbbra is ingyen ittak. De mi legyen a
másik 6 emberrel - a fizető vendégekkel? Hogyan tudják elosztani a 20 dollár
engedményt, hogy mindenki elégedett l
egyen?
Kiszámolták, hogy 20 dollár 6 részre osztva 3,33. Ha ekkora részt vonnának
le mindenki számlájából, akkor az ötödiknek és a hatodiknak sem
kellene fizetnie a sörért. Ezért a bár tulajdonosa azt mondta, hogy az lenne
igazságos, ha mindenkinek a részéből körülbelül ugyanakkora
százalékot vonnának le, és mindjárt tett egy javaslatot arra, hogy ez hogy
is nézne ki. Így:
Az ötödik ahogy az első 4 semmit sem fizetne - 100% megtakarítás.
A hatodik 2 dollárt fizetne 3 helyett - 33% megtakarítás.
A hetedik 5 dollárt fizetne 7 helyett - 28% megtakarítás.
A nyolcadik 9 dollárt fizetne 12 helyett - 25% megtakarítás.
A kilencedik 14 dollárt fizetne 18 helyett - 22% megtakarítás.
A tizedik (a leggazdagabb) 49 dollárt fizetne 59 helyett - 16% megtakarítás.
Mind a 6 ember jobban járt a korábbi állapothoz képest és az első 4 továbbra
is ingyen ivott. Amikor kimentek a bárból az emberek elkezdték
összehasonlítgatni a megtakarításukat.
- Én csak egy dollárt kaptam a 20 dolláros engedményből - mondta a hatodik -
ő pedig 10-et mutatott a tizedik emberre.
- Ez igaz! - kiáltotta a hetedik. Miért kap ő 10-et mikor én csak kettőt? A
gazdagok kapják az összes kedvezményt!
- Várjunk csak - kiabált az első négy kórusban - mi nem kaptunk semmit! A
rendszer diszkriminálja a szegényeket!
A kilenc ember körülvette a tizediket és jól elverték.
A következő este csak kilencen jöttek el sörözni, leültek és a tizedik
nélkül itták a söröket. Amikor a fizetésre került a sor, rájöttek valami
fontosra. Még együtt se volt annyi pénzük, hogy a számla felét kifizessék!
Ez az, ahogy az adórendszer működik. Azok az emberek, akik a legmagasabb
adókat fizetik, kapják a legnagyobb kedvezményeket az adókedvezményekből. Ha
túladóztatják és támadják őket azért, mert túlságosan gazdagok, egyszer csak
nem lesznek köztünk többet. Sőt előfordulhat, hogy külföldön fognak inni,
ahol a légkör barátságosabb.
Azoknak akik ezt értik, nem kell magyarázni.
Azoknak akik nem értik, nem lehet elmagyarázni.
Bűnözés a köbön, avagy a kisember kontra állam
Indulatból írom, de nem érdekel, mostmár betelt a pohár… Ma hajnalban meggyilkolták az MKB Veszprém világklasszis beállósát, Marian Cozmát. Szombat éjszaka, Veszprémben (tehát egy megyeszékhelyen) tömegverekedésben. Szívenszúrták. Egy csapattársa - a kiváló erdélyi származású játékos- Illyés Ferenc ölében, a barátnője szeme láttára adta lelkét a örökkévalóságnak. Hát milyen országban élünk??? Mi akarunk Európában lenni vagy olimpiát rendezni???
Idehaza teljes hírzárlat. A román televízió tájékoztatása szerint „egy 30-40 fős cigánybanda” támadt rá az Iváncsik Gergő gyermekének születését ünneplő kézilabdásokra. A Cozma segítségére siető 2 játékost, Zarko Sesumot és Ivan Pesicset életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba. A részleteket nem ismerjük, így azt sem hogy ki kezdte, de ez nem is érdekes: nincs olyan indok, ami megéri egy ember életét.
A szomorú az, hogy nem ez az első eset. Gondoljuk csak a novemberben az egész országot megbotránkoztató kiskunlacházi gyilkosságra, vagy az olaszliszkai tanárgyilkosságra és a számtalan „névtelen esetre”. Hát milyen ország vagyunk mi? A saját értékeinkre nem tudunk tekintettel lenni: egy szép lányra, egy fiatalokat jobbra nevelő emberre, egy tehetséges sportolóra aki magyar válogatott akart lenni???
A társadalom ezekszerint nem megvédeni magát, hiszen nem is lehet rá képes. Éppenezért jogainak egy részét átruházta az államra, hogy majd ő megteszi helyette… Az állam azonban lassú, körülményes, ha nem tehetetlen. Mondhatnák, hogy az előbb vázolt események a véletlen művei, de ez nem igaz. Egy régóta zajló folyamat részét képezik. Az első a rendvédelmi szervek létszámának és felszerelésének drasztikus csökkentése volt (tudniillik a kölcségvetési, államháztartási hiányt a legkevésbé észrevehetően így lehetett csökkenteni). Elkezdték felszámolni a fegyveres testületek nyugdíjkedvezményét, felszámolták a megbízotti rendszert a falukban. Ez hiba volt, és ezen állításomat bárkivel szemben megvédem. Az emberek nagytöbbsége féltékenységből és irigységből követeli a nyugdíjkedvezmény eltörlését. Felteszem a kérdést: mi értelme akkor rendőrnek menni? Veszélyes, nem örvend közmegbecsülésnek. Az államnak azonban a legjobb emberekre van szüksége és ezt csak kedvezményekkel tudja (lassan már csak tudná) biztosítani. A másik kérdéskör a rendőri túlkapások. Mindegyikünk számtalan esetet tud a médiából felsorolni. Ezek az események és az ellenük folyó eljárások leégetik a rendőrséget, és a közemberek körében azt a nézetet teremtik, hogy bármit megtehetnek. De ez a jelenség az egész mai magyar demokráciát jellemzik: ha nem vagyunk kisebbségiek, nagycsaládosok, minimálbéren bejelentettek (miközben otthon álla a Mercedes a garázsban) gyakorlatilag nem nyújt nekünk az állam semmit, csak fizetjük az adót. Mint többségi állampolgár sorozatos megaláztatás és negatív diszkrimináció ér a saját országomban. És ez a harmadik indok: a kisebbségek és a diszkrimináció. Szintén a hét eseménye: a miskolci rendőrkapitányt erkölcsi alapon lemondatták, mert kimondta az igazat: a bűncselekményt a roma kisebbség tagjai követték el. Na jó, egy kicsit drasztikusabban fogalmazott, de a lényege ez. Végül az országos cigányvajda és számos más roma vezető kérésére visszahelyezték. Ez már röhej…
Eközben országunk vezetői olyan lényeges dolgokkal foglalkoznak/foglalkoztak a parlamentben és a városházákon, hogy kinek mekkora vagyon szerepel az adóbevallásában, mikor vonuljanak ki a parlamentből látványosan, hogyan jelentsük fel politikai ellenfeleinket illegális CD másolásért és had ne soroljam tovább. Az ország lényeges problémái pedig elsikkadnak. Bocsánat, pontosítok: a kisember, az egyes ember problémái sikkadnak el. Hiszen országosan alig növekszik, sőt helyenként csökken a halálos emberölések száma, de Horák Nóri és Cozma meghalt. Csökkenhet a betörések száma, ha engem vagy Téged kedves olvasó kifosztanak. Ezzel csak arra szeretnék kilyukadni, hogy nem mindig az a jó, ami a Társadalomnak jó. Én még sajnos nem találkoztam a Társadalommal, hogy megkérdezzem, hogy hogy él, de Cozmát láttam játszani és mondhatom briliáns volt. Ki véd hát meg minket? Ki akadályozza meg, hogy az aluljáróban egy 12 éves gyerek kést szorítson a nyakamnak, hogy a barátom fiának születése utáni ünnepen kést állítsanak a szívembe, hogy a lányomat vagy barátnőmet meggyilkolják az utcán, hogy bandákba verődőt kisebbségiek és nem kisebbségiek terrorizáljanak? Ki? Ki?? KI????
Mint ahogy az elején mondtam mindent indulatból írtam, indulatból pedig nem lehet közügyekkel foglalkozni, de ez már túlmutat mindenen. Ebből kifolyólag hogyha valakinek a lelkivilágába tiportam szíves elnézést, de én ezt gondolom. A demokráciában legalább még a szólásszabadság van.
ISTEN NYUGOSZTALJON COZMA!
Marian Cozma 1982 - 2009
Az 1982 szeptember 8-án született Cozma a Dinamo Bucurestiben kezdte pályafutását. 2002-ben, Fehéroroszország ellen debütált Románia nemzeti csapatában.
A 211 centiméter magas beálló Román bajnokságot és kupát nyert a Dinamóval, majd az MKB szerződtette. A veszprémiekkel magyar bajnokságot, kupát és KEK-et is nyert.
A blogközi anyagok furcsa fúziójaként friss blogunk eme szent napon állt rá a blogoszféra keringési pályájára. A gondolatok, olykor heves érzelmek hasadásán a közélet, művészvilág, a társadalomtudományok szatírikus szeretkezéséből formálódó gondolatritmusok kis naplója ez. Mi, a troposzférában bolyongó porszemei a társadalomnak, világnak, megpróbáljuk kifejteni véleményünket, új perspektívákban láttatni a körülöttünk zajló életet.
Mindig gerincesen és szabadon, még ha ez néha nehéz is.
Reméljük sokasodni fognak az írások napról-napra a leendő Olvasók kedvére, és ők is sokasodnak a mi kedvünkre. S ha így leszesz, mindörökre áldott leszesz.
Üdv az Arc Poetica szerzői nevében: PaprikaJancsi
