Mélységes csalódással konstatálom azt, hogy ismét létrejönni látszik az a különbség a társadalom rétegeinek vezetői és a politikai elit között, ami a 2 világháború, de különösen a dualizmus vége felé jellemezte az országot. De miért is van ez?

 

Politikusainknak egyszerűen fogalmuk nincsen, mi folyik az országban. Élnek saját elszeparált, társadalom fölé helyezett köreikben. Könyvekből tanulják a világot – ez normális, de az hogy könyvekből ismerik csak… Ez nem stimmel. Remélem érzékelhető a különbség!

A társadalom alsó és középosztályainak képviselete elenyésző a politikában. Ennek okát én abban látom, hogy a politikai pártalapú lett. Ez a pártalapúság véleményem szerint lerombolja az egyéniségeket. A pártok mindent átfogó hatalmának egy  példája a választások. A körzetekben nem arra szavaznak, hogy ki az, aki az érdekeiket képviselheti, hanem arra, aki az általuk favorizált párt színeiben indul. Így jutottunk el ismét a dualizmus és a Horthy-rendszer világába: a megválasztott képviselőnek lövése nincs térsége gondjairól, igényeiről, mert valószínűleg nem is ott él. Hogy is láthatná el így hatékonyan az érdekképviseletüket? Ünnepi alkalmakkor (pl. autópálya átadás, szoboravatás) megmutatja magát a helyi médiában, az egyszerű emberek meg úgy gondolják: „Milyen egy fasza gyerek ez a XY ezt is elintézte”. Holott valószínűleg semmi köze nincsen hozzá, az egészet a helyi önkormányzatok lobbizták ki, vagy egy nagyobb, átfogó állami-európai terv részeként (gyakran legutoljára) valósult meg ez meg az.

Viszont a „függetlenek” (párt nélküliek, és nem politikailag elhatározatlanok) és a kis pártok sikeres fellépését ellehetetleníti a pártok állami támogatásának rendszere. Magán erőből pedig ki tudná finanszírozni önmaga felfutatását? A közép és alsó vagyoni osztályok tagjai biztosan nem. A kistérségek helyi lakos párttagjai pedig többnyire nem álnak olyan közel a pártvezetéshez, hogy elintézhessék saját elindításukat. Ahhoz több hátsó fertályt kellene közelebbről megismerni…

 

És itt nyílik, és egyben záródik is az ördögi kör: vagy az egyéniséget, vagy politikai hivatást feladni.