Gazdasági világválság van… Ez tény. El kerülhetetlen egy ilyen kicsi országnál. A válság nem olyan, hogy csak úgy meg lehessen állítani Hegyeshalomnál, kérni az útlevelét és mondani h sajna hozzánk nem érvényes a vízuma. Erre rájött annak idején Kádár is, most konstatálja Gy. Ferenc és mi is.

A képlet nem egyszerű. Megoldhatjuk a kérdést pusztán közgazdasági alapra helyezve nadrágszíj-politikával, akár Bokros Lajos mondja, de felvehetünk újabb hiteleket az életszínvonal fenntartására és látszatmunkahelyek teremtésére ahogy a minap O. Viktor az ATV-n (!!!!) mondta, várva a világgazdaság jobbrafordulását. Egyébként kezdek félni: eddig csak Gy.-n lehetett úgy elmenni, hogyha letettük a földre. Mostmár O. is kezdi. A múlt heti beszédében a szabad önálló piac végéről és az államosítás szükségességéről beszélt. Az igazságtartalmát nem ítélhetem meg – de egy jobboldali politikustól ilyet hallani fura. Szeretem, hogy a politikusok ilyen könnyen határoznak rólunk Nekem is eszem bejutott 1-2 apróság. Ez nem a válság miatt, csupán a puszta(i) logika diktálja. Röviden néhány gondolatom.

 

1. A szétterpeszkedő közigazgatás. Nézzük csak az országgyűlést: 386 fizetett képviselőnk van. Mindenki egyet ért: ez sok. Ezért körzeteket akarnak összevonni, ami ismét politikai vitákat szül. Véleményem szerint a listás szavazatokat kellene csökkenteni. Ennek az országnak nem politikusokra van szüksége: kellenének ÁLLAMFÉRFIAK is. (Itt kérek elnézést a hölgypolitikusoktól.) Fontosnak tartom azt is, hogy a körzeti képviselő a körzetében éljen és ne csak a választások, vagy ünnepek idején lássa a körzetét.

 

2. Az előzőhöz kapcsolódik a falvak önálló önkormányzatának felszámolása: ez már folyamatban van, bár nem látjuk hova tart. A kistérségi társulások létrehozása egy városhoz, vagy nagyfaluhoz kötődne. Világos hogy ez nem mindenkinek tetszik.

 

3. A gazdaság. Kínos kérdés. Mo. ásványkincsekben szegény, ez kell belátnunk valamint azt, hogy a hagyományos nagyipar a fejlettebb országok (ide sorolom magunkat is ha szabadJ) megszűnik lassan létezni. Technológiai váltás lenne ésszerű a pl. a mikroelektronika irányába. Ehhez elsősorban az oktatásnak kellene fejlődnie (4. pont). A mezőgazdaság egy érdekesebb kérdés. A lehetőségek kiválóak, de ne vegyünk mindent kézpénznek. A globális felmelegedés miatt felmerül az elsivatagosodás veszélye. Mondjuk állítólag a honfoglalóinknak voltak tevéik… meg a datolya is finom gyümölcs.

 

4. Az oktatás. Ásványkincsünk nincs, de nyersanyagunk az van! Az évszázadok szerencsés génkeveredésének következményében sok okos emberünk van. De az oktatási rendszer nem áll a helyzete magaslatán. Véleményem szerint az oktatás tipikusan az a témakör, amibe a politika nagyon szeretne befolyást, de igazság szerint semmi köze nem kéne hozzá lennie. Érdemes lenne az oktatást egy ált.- és, középiskolai tanárokból valamint rektorokból álló tanács vezetné. A nyugat a liberális tanítás felé mutat. Én a konzervatív nevelés pártján állok.

 

5. Egészségügy. Csak egy rövid gondolat: az előző évekhez képest nagymértékben csökkent az általános szűrések mennyisége. És ez most nem az egy- vagy többiztosítós rendszertől, vagy a vizitdíjtól függ. Kevesen tudják, de a világ egyes területein újra tombol a TBC. Az európai országok nagyrészében már nincs szűrés. És mégvalami: a megelőzésre fordított pénz talán megtérülne később. Nem pénzben, emberéletekben. Felkiáltójelet tennék az alkohol, a drog és a cigarettaprobléma mellé.

 

6.Infratruktúra. Szorosan kapcsolódik ugyan a gazdasághoz, de mivel a politikában olyan nagy szerepe van pl. az autópályáknak. A közutak minősége láthatólag javult a sok felújításnak köszönhetően – reméljük tartós marad. Minden közlekedési ágra jellemfő, hogy Bp. központú. Ezen jó lenne változatni. A vasút haldoklása európai tendencia, ahol nincs gyorsvasút. Mondjuk nálunk ez egy kis problémás lenne: mire felgyorsul, már vége az országnak.

 

7. Az ország és az EU. Véleményem szerint az EU, és ezen belül Mo. egyik legfontosabb feladata, az egyes országok termelésének szabályozása, a belső konkurencia felszámolása. Vagyis, hogy a franci és a magyar kukorica ne egymás vetélytársa legyen, hanem mindkettőnek biztos piaca legyen. Hát ez volt az ami a KGSTnek nem nagyon sikerült. A másik sarkalatos pont: a morál visszaállítása. Ne legyen az örök vesztes érzésünk, mert akkor azok is maradunk.

 

Az említett témák, akik heten vannak mint a gonoszok, önmagukban hosszú vitákat szülnek mind a magaspolitikában, mind az átlagemberek között. Nincs mese, ezekről beszélni kell a válság eredményeitől függetlenül.