Talán annak tűnhet "famíliám" látva, hogy a mai családalapítók miként élnek meg egy nagyobb ünnepet -legutóbbi esetben egy húsvétot-: Elmennek a nagymama ebédjére esznek egy jót és azzal a tudattal ,hogy hál'istennek ma sem kellet főzni a desszert után kocsiba pattannak és elmennek haza, ha haza...

Mi meg (lehetséges a falusi "életmód" révén) szépen elvégeztük a délelőtti melót és meg locsoltuk a rokonságot -és aki még sorba jutott- majd délben szépen ebédhez gyülekeztünk az arra kiszemelt rokoni házban. Nem követük az urbanizált paraszt rokonok fogd a pénzt és fuss locsolási technikáját...
A déli haragszó után egy kevéssel és a magyaros "áperitív" után megkezdtük lakománkat mely főattrakciója (számomra) a marhalábszár paprikás volt, ami az egyik kedvencem. A pörköltre nem is jöhetett más csakis a jó vörös bor.
Ezután a család egy része nekiállt traccsolni a faluban történtekről (mondanom sem kell hogy melyik Nem melyik korosztálya tette ezt...) míg a többiek elkezdtek egy kellemes kártyaparti-t. Ezalatt ment az egymás piszkálása csúfolása (amit senki se vesz magára...) na és persze a fiatalok kontra öregek párharc, ami alatt csupa okosság hangzik el. Egy idő után már elegünk lett a bormámorban égő nagypapa élettapasztalataiból (amit hozzáteszek nem egyszer hallottunk) és ráküldtük az legkisebb unokájára hadd boldogítsa őt...
A kártyázás után egy kis politikai eszmecsere majd vacsora -elszaladt az idő- a déli maradékból ... hát igen maradék; válság van :). Ezután a kellemes nap után búcsúzás és mindenki hazament.

Lehet régimódi, falusi családi életet élek, De ebben nőttem fel. Az ünnepek alkalmával  az évben pár alkalommal összeülünk, és csak együtt vagyunk. Beszélgetünk a politikáról, a szomszédról, a rokon új autójáról, a fiatalok a továbbtanulásukról, a múltról, előkerülnek a régi fényképek és az emlékek -jók és rosszak egyaránt-, a foci és kocsi téma a férfiaknál, az öregek elmaradhatatlan okításai sem hiányoznak. Bor melletti Römizés, felejthetetlen. Ilyenkor leginkább a nagyobb családról beszélek ami szerintem kezd eltűnni a mai világból és egyre inkább a szűk család kezd megjelenni akik mint a cikk elején is utaltam szinte "átutazók" egy olyan ünnepen ahol azelőtt a nagycsalád összeült...

Nem érzem magam családközpontúnak, nem tartom életcélomnak, hogy mindenáron legyen 3 gyerekem. De fiatal vagyok, ez még változhat. Nem jelentem ki, hogy most a nagycsalád a jó és a kisebb családok rosszabbak. Csak nekem néha egy évben jó így látni a családot egybe, békésen ahol az ember jól érzi magát, mert tudja otthon van a családdal. Ez az az otthon ahová bármikor szívesen térek vissza  1-2 szer az évben akárhova is vigyen a sors/ az élet.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.